Hétfőn már vártam, hogy mi lesz... Azt hittem az embereknek lesz eszük. Hát nem volt. Vasárnap direkt nem mentem el szavazni. Nem azért, hogy később pofázzak, h akárkit választottak, mind szar. Csak egyszerűen nem tudtam kire szavazni. Nem néztem meg a pártok programjait, mert ezt is sokan mondták, hogy érdemes az alapján dönteni. De nem, én Old Spice-politikát folytatok: "Bizonyíték kell, nem ígéret!" Ezek után ha valaki még azt meri mondani nekem, hogy ne szóljak egy szót sem, mert nem mentem el szavazni, és ezek után ne dumáljak, akkor annak én ordítom le a fejét, hogy TE FOGD BE A SZÁDAT, aki volt olyan hülye, hogy olyanokra szavazott ismét akik oda rakták az országot ahol van.
Ismét bebizonyosodott: az emberek BIRKÁK! Egy ember után megy mindenki, egyszerűen, az ígéretekre rábólogatnak, hiába megéltek már egy szar rendszert, hiába látták, hogy mi volt eddig. Valamiö felsőbb hatalom irányítására van szorulva mindenki, ahogyan azt már megírta Madách "Az ember tragédiá"-jában, vagy Hitler a Mein Kampf-ban.... Mikor tanulunk meg a sarkunkra állni? Mikor tanulunk meg gondolkozni? Mikor tanulunk meg tanulni? Mikor mikor?
Voltak programok is (pl. a Napiszaron, vagy az Izé.hu-n ha yol emléxem) aminek az volt a lényege, hogy férfi nemiszervvel (eredeti szövegkörnyezetben: Tavasszal szavazz fasszal) szavazzunk, vagy szavazz a napiszarra. Sztem ez sem megoldás, ugyanis a szavazólap összefirkálása eléggé gyerekes és ugyancsak az éretlenségre utaló dolog. Viszont még mindig előrébbre tenném őket, mint azokat, akik akármelyik pártra szavaztak.
A legegyszerűbb megoldás az lett volna, ha senki nem megy el szavazni, hanem az Országház elé megy és értelmes tüntetés keretei között kinyílvánítja véleményét, és leváltja az egész paraszt pártrendszert, elfogja azokat akik eddig a népet rabolták, kötelezik minden vagyonuk feladására, még a gyerekeiktől is, rokonoktól is, és kifizetik belőle az ország adósságait.
Ebben az országban akkor történik valami, ha mi csináljuk. Ha olyanok kezébe adjuk, akik eddig is etettek minket, akkor nem lesz semmi. DE KEDVES MAGYARORSZÁG? MEGCSINÁLTAD! Ezek után 1x halljam meg, hogy valaki leszólja a romákat, hogy milyen szinten vannak. A MAGYAROK MILYEN SZINTEN VANNAK? SEHOL... Ugyanolyan gyökerek mint a többiek... Ennyit erről...
Amikor kiderül, hogy '48-as megemlékezés lesz, már mindenki húzza a száját. Annyit kér az iskolai vezetés, hogy ezen a napon (és még pár ünnepen, ami ált. '56) mindenki ünneplőruhát viseljen. Nem nagy kérés szerintem a fehér ing és a fekete gatya, mondjuk fekete sportcipővel, ha már ünneplőcipő nincs. Kényelmetlen meg minden, de ez van. Ha csak arra gondolunk, hogy anno a 13 aradinak milyen kényelmetlen volt a helyzete kivégzéskor, már akkor befoghatjuk a szánkat. Illik megadni a tiszteletet ezeknek az embereknek elvégre értünk harcoltak, ontották vérüket, vagy esetleg maradtak a harcmezőn. Bár a függetlenség kivívása nem egészében történt meg, mégis megköszönhetjük, hogy nem egy másik ország vezetőségének a befolyása alatt vagyunk. Hogy ha nem lett volna szabadságharc minden másképp alakult volna: lehet hogy jobb lett volna, mert úgy történnek a dolgok, de lehet hogy csak megmaradtunk volna Ausztria éléskamrájának. Történt ami történt, változtatni nem lehet rajta. A lényeg: ha már a jó ügy érdekében történt a dolog, már akkor illik megemlékezni róla. És ez ugyanúgy igaz '56-ra és más nemzeti ünnepünkre is.
Érdekes módon mindenki nézett, hogy kokárdában rohangálok... Ugye pénteken jöttem haza busszal. A kabátomon volt a kokárda. Arra a napra úgyis ki kellett volna tűzni, szóval rajta is hagytam. A busz felé menet, és a buszon is az akarva akaratlanul elkaptam a kokárdámon csodálkozó emberek pillantását. Vajon mi volt ezen olyan érdekes? Jó persze, 3 nap volt még 15-ig, de akkor is. Magyar vagyok, büszke vagyok rá, szeretem a hazám. Ha az év akármelyik napján kokárdában mennék valahova akkor sem kéne megnéznie senkinek, hiszen itthon vagyok. Ez az én országom. Köztudott, hogy mit jelent ez a jelkép. Tehát nem értem, hogy mért kell ennyire nézni.
Hello! Ebben a bejegyzésben megtudhatod, hogy ki vagyok.